Kafka, Franz

A per

Európa 1975, Budapest

Fordító: Szabó Ede

Franz Kafka (1883-1924) életének legfőbb jellemzője az idegenség. Hegedűs géza szavaival: "zsidó volt németek között, miközben német volt a csehek között, míg prágai csehnek számított az osztrák-magyar monarchiában." Ráadásul zsarnoki apa uralma alatt vergődött; hivatalnokként nem merte vállalni az írást mint létformát; vágyott a családi életre, de visszariadt a házasságtól. Harmincnégy esztendős korában halálos betegség támadta meg. Ördögi körök...

Kafka a szorongások írója. Magyarázható és nem magyarázható félelmek között élt, ezeket a félelmeket örökítette meg regényeiben (Amerika, A per, A kastély), novelláiban, a félelemről vallott naplójában, leveleiben; rövid életének tettei és szóbeli megnyilvánulásai a szorongás hálójában vergődő lélek és a beteg test dokumentumai. "Zsákutca vagyok." – mondta önmagáról. Életében csupán néhány írása jelent meg, számos műve befejezetlen maradt. Halála előtt arra kérte barátját, hogy semmisítse meg alkotásait. Életműve úgy maradt fenn, hogy barátja nem teljesítette a kérést. És Franz Kafka világhírű lett!

A per című regény annak foglalata és összegezője, amelyet kafkai világnak nevezhetünk. Túlzás nélkül: remekmű, kivételesen hatalmas alkotás. Első mondatában a legnagyobb történelmi, társadalmi és egyéni csapás, ördögi körök működésének kezdete fogalmazódik meg: "Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letartóztatták." A kezdettől a végig, a letartóztatástól a kivégzésig, Josef K. egyesztendős pokoljárása: a regény maga.

Elfogyott