Wilder, Thornton

Szent Lajos király hídja

Révai , Budapest

Fordító: Kosztolányi Dezső

Az 1927-ben megjelent, világsikerű, Pulitzer-díjas Szent Lajos király hídja keretes regény. 1714. július 20-án Peru fővárosában, Limában leszakad egy régi híd, melyet még az inkák fontak fűzfavesszőből száz esztendővel azelőtt. Öt ember leli halálát a mélyben. Juniper atya – aki életét tette arra, hogy igazolja az isteni gondviselést – hat évig dolgozik, hogy bizonyítsa életük teljes, befejezett voltát. Könyvét az inkvizíció elégetteti, s a szerző is máglyán pusztul el. Ennyi a keret. A könyv voltaképpen az öt ember reménytelen szenvedélyéről, sorsuk megoldhatatlanságáról szól. Montemayor márkiné tündökletes érzésvilágát feltáró leveleivel hiába akarja kierőszakolni lánya szeretetét. Szolgálója, Pepita éppoly hiába vágyik érző anyaszívre. Ugyancsak reménytelen Pio bácsi szenvedélye Perichole, a színésznő iránt. Esteban, az íródeák sorsa is kiúttalan. Az egyetlen, akinek élete nem fullad reménytelenségbe, a zárda főnökasszonya. Ő képviseli a humanizmust. Hirdeti: tevékeny szeretettel enyhíthetjük az emberek kínjait, mert „Van az elevenek országa, meg a holtak országa, s a híd a szeretet; csak az marad meg, az az élet egyetlen értelme”.

Elfogyott