|
Sánta Ferenc Az ötödik pecsét; Húsz óra; Az áruló Magvető 1979, Budapest
Az ötödik pecsét
A regény cselekménye 1944-ben, a nyilas terror napjaiban játszódik. Négy kisember beszélget estéről estére egy kiskocsmában az élet nagy kérdéseiről, erkölcsről, lelkiismeretről. A könyv megfordítja a mindennapi históriát: ezek az emberek, amikor komolyan, őszintén végiggondolják a sors kínálta lehetőséget – embertelenség árán menekülni az embertelen pokolból –, elbuknak, de amikor maga az élet állítja eléjük a nagy kérdést, egytől egyig az emberi tisztaság és bátorság hőseivé magasodnak.
Húsz óra
A cselekmény összesen húsz óra alatt pereg le, e 20 órába sűríti bele a szerző hatalmas erővel a korszak összeütközéseit (1945-től a könyv megírásáig.) Az összeütközések a falu volt szegényparaszti társadalmán belül történnek, háttérül a személyi kultusz súlyos évei, illetve az 1956-os forradalom napjai szolgálnak.
Az áruló
Ki az áruló? Václáv Jásek, a huszita harcos, Jan Zsitomir, az egykori diák, később császári zsoldos, Eusebius püspök, vagy a Tábor-hegyi szegény paraszt?
Az író őket idézi éjszakai órákon, velük beszélget, vitatkozásukat hallgatja.
Ki az áruló? Vagy kik az árulók? Az olvasónak kell eldönteni. Segít hozzá az író? Igen. Pedig nem mond ítéletet az árulók felett, de félreérthetetlenül kimondja, kinek van igaza. Nem lehet másé az igazság, csak azé, aki nem is kevés hibával és tévelygéssel, mégis őszintén a népet kívánja szolgálni. Minden más álláspont és magatartás objektíve árulás; legyen az elfordulás a haladás ügyétől, önzés, hedonizmus a szeretet nevében, vagy értetlen belenyugvó passzivitás.
Sánta Ferenc a Húsz óra című nagysikerű regénye után nem történelmi művet alkotott. Írása nagyon is a máról szól, mai életünkről, gondjainkról beszél.
|
