Gion Nándor

Mint a felszabadítók
Elbeszélések

Osiris 1996, Budapest

Gion Nándor a vajdasági magyar irodalom neoavantgárd törekvéseinek egyik szuverén tehetségeként tűnt fel a hatvanas évek elején, a ma már irodalomtörténeti jelentőségű újvidéki „Új Symphosion” című folyóirat alkotói körében. Az ő kísérletező kedve azonban nem korlátozódott az újszerű formatechnikák kialakítására, hanem konfliktushelyzeteket is bátran vállalva törekedett a vajdasági magyar élet történelmi múltjának és mindenkori jelenének az ábrázolására; azoknak a személyes sorsokat alakító társadalmi és politikai mélyáramoknak a kegyetlen valósághűséggel való megjelenítésére, amelyek az élet jugoszláviai útjának irányát és minőségét kialakították, lehetőségeit és lehetetlenségeit meghatározták. Ez az út, mint közös jugoszláv politikai fikció azóta megszűnt, de megmaradt, mint törzsi háborúk véres csatatere a 20. századvég Európájának kellős közepén, Gion Nándor pedig alkotóereje teljében áttelepült Magyarországra. Könyve a maga mögött hagyott élet anyagából írt novellák füzére.

Elfogyott