Ludovicus Tubero

Kortörténeti feljegyzések (Magyarország)

Szegedi Középkorász Műhely 1994, Szeged

Fordító: Lakatos Pál
Szerkesztő: Blazovich László - Sz. Galántai Erzsébet

A Szegedi Középkortörténeti Könyvtár kiadványaként látott napvilágot Ludovicus Tubero, a jeles dalmát humanista történetíró, kortörténeti feljegyzéseinek Magyarországra vonatkozó részeit tartalmazó kötet. A 15–16. századi történelmünkkel kapcsolatban számos értékes adatot tartalmazó mű nem ismeretlen a kutatók előtt, a történelem iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség azonban most veheti először kézbe a könyvet magyar nyelven.
A szerző 1459-ben született előkelő raguzai (Dubrovnik) patrícius családból. Helyi tanulmányai után Párizsba ment, ahol filozófiát és teológiát tanult az egyetemen, valamint megismerkedett az egyházi- és világi joggal is. 1484-ben belépett a bencés rendbe, és a Raguza melletti Szent András szigetecske kolostorába vonult, ahol 20 évet töltött el. Később a visnjicai Szent Jakab kolostor apátja, Raguzában pedig püspöki helynök volt 1527-ben bekövetkezett haláláig. Tubero élénk figyelemmel kísérte a korabeli Magyarországon zajló eseményeket. Ezt megkönnyítették magyarországi kapcsolatai: Frangepán Gergely kalocsai érsek és Bánffy Bernát bácsi főesperes mellett baráti viszonyban állt Váradi Péter érsekkel is.
Tubero műve 11 könyvben tárgyalja az 1490 és 1522 közötti eseményeket. Érinti Itália, a Német-római Birodalom, Lengyelország, a Török Birodalom, és természetesen a délszláv térség történéseit. Ezek mellett művének csaknem fele (5 könyv) Magyarországgal foglalkozik, ami azt jelzi, hogy a szerző Raguza sorsa szempontjából döntő jelentőséget tulajdonított Magyarországnak. Az első 4 könyv az 1490 és 1492 közötti évek történetét tárgyalja igen nagy részletességgel. Az 5. könyvet az 1493–96 közötti évek magyarországi történéseinek szentelte a szerző, belefoglalva Raguza történetét, és néhány érdekes korabeli epizódot. Az ezután következő könyvekben csak egyes fejezetek foglalkoznak magyar vonatkozású eseményekkel pl. különböző harci cselekményekkel a magyar-török határnál, a Dózsa-féle parasztháborúval stb. A 11. könyv ismét teljes egészében magyarországi eseményeket mutat be, kiemelt jelentőséget tulajdonít Nándorfehérvár 1521-es ostromának, majd művét a 12. fejezettel zárja, amelyben X. Leó halálának körülményeiről, IV. Adorján pápává választásáról, és néhány magyarországi eseményről olvashatunk.
Tubero később folytatni kívánta művét, erre azonban ismeretlen okok miatt nem került sor.

Elfogyott