Kende Péter dr.

Röpirat a zsidókérdésről

Magvető 1989, Budapest

Keressük önmagunkat.
Huszonöt-negyvenöt évesek vagyunk, s ez már nem is kevés. Kutatjuk a gyökereinket, mert még nem vehettük birtokba a múltunkat; vitatkozunk a jelenünkkel, amit nem mi csinálunk; nem látjuk a jövőnket, amit mások rontanak el nekünk, és már-már gyerekeinknek is.
Szeretnénk valahová tartozni, ám újra és újra rádöbbenünk: a társas magányban senkire nem számíthatunk. Egymásra sem. 1968-ban azt hittük: apáink azért akarják a gazdasági reformot, hogy utána mi megcsinálhassuk az életmód reformját, a kultúra, az emberi kapcsolatok reformját. Az új gazdasági mechanizmusra azt mondták: nagy lépés a demokratizálás útján – s aztán nem engedték, hogy nekünk is véleményünk legyen a demokráciáról. Pedig mi mást értünk demokrácián, mint ők.