Kästner, Erich

Emil és a detektívek;
A két Lotti

Móra 1961, Budapest

Fordító: Déry Tibor; Tóth Eszter; Török Sándor

Emil és a detektívek

Adva van egy sötétkék ünneplős iskolás fiú – nem szereti az ünneplő ruhát –, egy Kalapocska nevű berlini lányka – ez a csúfneve –, továbbá egy Berlinig közlekedő vonat fülkéje – itt szokott kezdődni a bonyodalom. Az ismeretlen tényező: egy keménykalapos úr – nézzünk csak alaposan a körmére. A többi tényezőnek elég csak a nevét említenünk: egy szálloda a téren, valahol Berlinben, na meg egy kis bankfiók. Ha ezeket a tényezőket egymással kapcsolatba hozzuk, a megoldás a világirodalom egyik legismertebb gyermekregénye lesz, izgalmas krimi, a felnőtt krimik szabályai szerint alakulva, de mégis túlnőve azokon, hiszen éltető eleme a humor, a Kaland. Rajta, nyomozzunk együtt Emillel, de valahogy el ne felejtsünk közben nevetni!

A két Lotti

Melyik gyerek nem gondolt még arra, mennyire jó lenne egy ikertestvér, aki úgy hasonlítana rá, hogy még az édesanyjuk sem tudná megkülönböztetni őket? Nos, Kästner regényében két ilyen kislányról van szó. Ráadásul még nem is ismerik egymást, mert szüleik régóta elváltan élnek, s egyikük az apjánál, másikuk az anyjánál nevelkedik. Az ikrek egy gyermeknyaralóban találkoznak, és rájönnek, hogy testvérek. Hasonlóságuk sok mulatságos bonyodalmat okoz, de a két kislány komolyabb dolgot tervez: ki akarják békíteni az elvált szülőket, s ezért szerepet cserélnek. Hogyan viselkednek a megváltozott élethelyzetben, és miképp sikerül tervük végrehajtása – erről szól A két Lotti könnyes-vidám története.