Grass, Günter

A Hal

Európa 1988, Budapest

Fordító: Bor Ambrus

Volt egyszer egy mese, A halászról meg a feleségéről. Günter Grass, korunk német és európai irodalmának kétségkívül egyik legjelentősebb írója is írt egy mesét, a régi parafrázisát, a halról, a nagyravágyó asszonyról meg az ő férjéről. De az ő meséje nem csak egy asszonyról s nem csak egy férfiról szól, hanem valamennyiünkről mesél, rólunk és értünk, Európa keleti részéről, a zord keleti- és balti-tengeri partvidékről, Gdanskról és Gdyniáról, Wismarról és Rostockról, Hamburgról és Kasubiáról meg Pomerániáról, Mecklenburgról és a lengyel síkságról, poroszokról, pomorjánokról, lengyelekről, germánokról és gótokról, fejedelmeikről és királyaikról, szentjeikről és vértanúkról, lengyel munkásokról és német értelmiségiekről, hamburgi szajhákról és berlini emancipált nőszörnyetegekről. Így hát nem túlzás azt mondani, hogy Grass ebben a könyvében mítoszt is teremt, olyant, amilyent – szemben a Földközi-tenger népeinek mítoszaival – eddig még nem írtak meg; megteremti a Keleti-tenger mentén élő népek mítoszát is. Ez a mítosz és a valódi történelem, a kőkorszak és a legújabb történelem fonódik össze, forr és kavarog ebben a könyvben, rendkívüli regényírói technikával, ritka leleménnyel és zsenialitással sodorva egybe a millió szálat. S éppel ezért A hal nem szokványos regény, nincs főhőse, nincs lineáris cselekménye, csak megtörténnek benne a dolgok, mint az életben, mint a történelemben, egymástól látszólag függetlenül, mégis szoros szorításban. Szép, felemelő, nagyszerű dolgok: szerelmek, csodás evészetek, gyermekek és műalkotások születése, utazások és győztes csaták s a borzalmak és szörnyűségek: halál, éhínség, kolera és rettegés, zűrzavaros érzelmek és szörnyű gyilkosságok. Mert Grass meséje igaz mese – igazabb, mint maga a valóság.