A tanú; Pelikán 1995, Budapest A tanú „Nincs mit tenni – mondja Pelikán. – Kinyírjuk Dezsőt. – Gizi elbúsul, könnycsepp jelenik meg a szeme sarkában: – Muszáj? – Pelikánnak megtódul a vére. Még ez a lány is az érzelmeset játssza? Odavágja elé az asztalra a húsjegyeket. – Vagy panírozd be ezeket! – A konyhában ott a többi gyerek is. Az egyik felkapja a szép, színes papírokat, és földobja a levegőbe. Nagy, színes papírpillangók röpködnek, lassan leereszkednek a földre, a kölykök nézik, nagyokat nevetnek. Pelikán szótlanul figyeli a gyerekeit, aztán leül. Vészjóslóan mered maga elé. – Nincs mit tenni. Kinyírjuk a Dezsőt. – Gizi szavát alig hallani: – Szegény Dezső. – Meg kell halni neki – mondja ki az ítéletet Pelikán. – Most? – Éjjel. Sokára jön meg az este. Pelikán üvegezett verandán ül, s várja, hogy gyűljön a sötét. A túlsó partról harangszót hoz a szél. Aztán csönd, és végre fekete éjszaka. Pelikán föláll, bemegy a konyhába, félretolja a kecskelábú asztalt. Felemeli az alatta levő csapóajtót, az asztalról fölmarkol egy villogó, kajla kést, és leereszkedik a pincébe. Gizi még utánaad egy nyugtalanul lobogó viharlámpát…”
Megint tanú "- Itt vannak az új iratai…. – ifjú Virág egy szép bőrtárcában átad neki egy csomó iratot. – Maga mostantól kezdve Zsellengér Zoltán. Pelikán József pedig nem létezik többé. Halott! – Hogyhogy halott? – csattan fel Pelikán méltatlankodva. – Virág úr, én élek. – Pelikán József halott! – mondja ifjú Virág ellentmondást nem tűrő hangon. – A gyilkosa pedig nem más, mint idősb Virág Árpád, az én elvetemült apám, akit én ebben a keresetemben előre megfontolt emberölésért ezennel feljelentek… – Feljelenti? Az apját? Aki már nem is él? – Pontosan. Posztumusz. De nyugodjon meg: Pelikán Józsefet rehabilitálni fogják, és dísztemetést kap! Ráadásul abban a kivételes helyzetben lesz, hogy el is mehet a saját dísztemetésére. – Szóval maga szerint Pelikán József, azaz én már egyáltalán nem élek? – Jól látja a kérdést – csap le rá ifjú Virág. – Maga tényleg ennyire hülye vagy tényleg nem érti? Értse meg, én bíróság elé akarom állítani az apámat, aki valóban nem él, de ez ebben a pillanatban részletkérdés! Vádat fognak emelni ellene! És ahhoz alap kell. Érti?! Maga lesz a vád tanúja, de ezúttal semmit se kell tennie. Nem fogják kihallgatni, verni, magánzárkába dugni – csak egyszerűen meghal." |
|
Kategória: | Művészet » film, színház, zene, tánc |
Terjedelem: | 234 oldal |
Méret: | 140 mm X 200 mm |
Kötés: | kartonált |
Nyelv: | magyar |
Állapot: | Jó |
Súly: | 0.29 kg |
Ár: 890 Ft | |
|