Müller Péter

Boldogság

Édesvíz 1997, Budapest

Az első szó, amit Jézus kimond, amikor tanítani kezdi az embereket: a boldogság. Ez életünk főszava. Mindennél mélyebb vágyunk, hogy boldogok akarunk lenni, mégis boldogtalanok vagyunk manapság.

Boldogság az, ami életem minden percéből hiányzik! –ezzel a mondattal indul el felfedező útjára Müller Péter. „Keressük együtt az elveszett boldogságot” – mondja olvasójának.

„Én előre megyek, s igyekszem hangosan érezni és gondolkodni, hogy a sötétben ne veszítsük el egymás kezét.”

Könyve különös szellemi kalandot kínál: az együtt gondolkodás és a közös rátalálások élményét. A felfedezőút a hétköznapi örömökből indul. Szó lesz az önfeledtségről, a mámorról, a beteljesülésről, az élet céljáról, a szenvedések értelméről, az újjászületésről… s ahogy a boldogság szó tágul, s mélyebb értelmet kap: a Teremtés titkáról és Istenről is.

Az író ebben a könyvében tárja először olvasói elé azt a világképet, melyet a sok évtizedes keresés, a Szent Szellem inspirációja, és a sivatag homokjából csak néhány évtizede felbukkant őskeresztény-írások megérleltek benne. Ez a boldog ember világképe.

Elfogyott