Lahav, Yehuda Együttélésre ítélve Népszabadság 2007, Budapest
„Csak mint Allah bérmunkása vagyok itt. Ha hősi halált halok, a paradicsomba kerülök. Ez az életcélom, találkozni a Mindenhatóval” – mondja Yehuda Lahav könyvének palesztin öngyilkos merénylője. Majd fogja magát, és robbanóanyaggal megrakott gépkocsijával nekihajt egy izraeli katonai állásnak. A terrorista szülei büszkék fiuk tettére. Temetése esküvőre emlékeztet, ahol mindenki vidám és elégedett. Lehet-e békét teremteni azon a földön, ahol két, egymást ellenségnek tekintő nép a végletekig összegabalyodott, s ahol a halálkultusz, legalábbis a szélsőségekre hajlamosakban – minden másnál erősebb életérzés? A szerző igent mond erre az európai mentalitás számára nem is igazán értelmezhető kérdésre. A zsidó és a palesztin nép együttélésre van ítélve – állítja Lahav – akkor is, ha az arab szélsőségesek, a dzsihád megszállottjai a halált többre becsülik az életnél, s akkor is, ha a másik oldalon az ortodox zsidók egy talpalatnyi földet sem adnának az araboknak. Yehuda Lahav Kassán született. Szüleit Szlovákiából Auschwitzba hurcolták, ott haltak meg. Ő Budapesten vészelte át a megszállást, s 1949 óta él Izraelben. Több izraeli lap munkatársa, majd 1989 és 1994 között a Haarec budapesti székhelyű közép-európai tudósítója. A ’90-es évek közepétől a Népszabadság, illetve a Szlovák Rádió tel-avivi tudósítója, jelenleg a Népszavában jelennek meg írásai. Sokoldalú újságíró, a sportújságírástól a rádiós szerkesztésig mindent csinál. Nagy focirajongó, egy időben a Nemzetközi Gombfoci Szövetség vezetője volt. Beszél héberül, magyarul, szlovákul, csehül, oroszul, németül és angolul.
|