Horthy Miklós

Emlékirataim

Európa - História 1990, Budapest

Az Európa Könyvkiadó és a História folyóirat közös sorozatában, az Extra Hungariam-ban emlékiratokat adunk közre. Az utolsó négy évtized nyugati emigrációban élő magyar politikusainak, közéleti férfiainak részint már (külföldön) megjelent, részint még kiadatlan visszaemlékezéseit. E menekültek sorsa a számkivetettségben is összefonódott hazájuk, nemzetük, az itthon maradottak sorsával. Látásmódjuk tágíthatja szemhatárunkat, gondolataik szerves részét alkotják közgondolkozásunknak.

Kenderes (Szolnok megye, Magyarország), 1868. június 18. az induló, és Estoril (Portugália), 1957. február 9. a befejező pontja annak a hosszú, csaknem kilenc évtizedes életpályának, amelynek nyolc évtizedéről maga az számol be, aki megfutotta: vitéz nagybányai Horthy Miklós, volt tengerésztiszt, I. Ferenc József király és császár udvari szárnysegéde, flottaparancsnok altengernagy, a szegedi ellenkormány hadügyminisztere, a nemzeti hadsereg fővezére, Magyarországnak 1920. március 1-jétől 1944. október 16-ig kormányzója és „legfelsőbb hadura", a németek, majd az amerikaiak foglya, végül pedig – haláláig – portugáliai magyar emigráns.
Életében – s halála után is sokáig, talán mind a mai napig – jó és rossz szándékú legendák övezték személyét: párthíveinek s ellenfeleinek gyakran indulat táplálta, célzatos ferdítései: túlzások és elhallgatások egy- és másfelől.
Számvetéséből – emlékiratából –, amelyet öregen, életének utolsó évtizedében készített, talán tisztábban rajzolódik ki alakja, s mi a hosszú évtizedek biztosabb távolából ma már nem minden együttérzés nélkül tekintjük személyes sorsának bizonyos értelemben nemzetével is rokon tragikumát.

Elfogyott