Homérosz

Íliász - Odüsszeia
Szemelvények

Európa 1981, Budapest

Fordító: Devecseri Gábor

Az Iliász a 10 évig tartó trójai háború utolsó évének egy rövid részletét meséli el. Maga a cím is Trója régi nevére, Ilionra utal. A trójaiak által legjobban rettegett hős, Akhilleusz, vitába kerekedik a görög sereg fővezérével, Agamemnónnal és visszavonul a további harctól. Ezt követően a trójaiak sikeresen támadják a görögöket, aminek Akhilleusz legjobb barátja, Patroklosz azzal vet véget, hogy a csatában magára ölti Akhilleusz páncélját, így a trójaiak – azt gondolván, hogy Akhilleusz tért vissza a harcba – megfutamodnak. Patrokloszt azonban megöli Hektor, a trójai királyfi. Akhilleusz dühében véres bosszút áll, megöli Hektort és holttestét meggyalázza – ezzel azonban saját végzete is beteljesül.

Az Odüsszeia érdekfeszítő meséje, rokonszenves, nem testi erejével, hanem okosságával, ravaszságával kitűnő főhőse, számos életszerűen megformált, csaknem realista típusoknak tekinthető mellékalakja (a kondás, a dajka, Nauszika stb.), a tengeri utazás fantasztikus, de mégis emberi eseményei, a szerelem viszonylag nagy szerepe a történetben, mind megkönnyítik, hogy a mai olvasó élvezettel, azonosulással mélyülhessen el a csaknem háromezer éve született műben. Ebben a műben nem emberek küzdenek egymással, Odüsszeusz a természet erőivel veszi fel a küzdelmet: nem kétséges, hogy kivel rokonszenvezzen az olvasó, kiért aggódjon feszült, veszélyes helyzetekben. Az egyetlen komoly emberi gonoszság, amely megjelenik az eposzban, a kérőké. A velük való leszámolás – minden kegyetlensége ellenére – jogosnak és természetesnek érezhető. Az Odüsszeia természetesen több és más is, mint amit a mitológiában, az ókori görög polisz világában járatlan olvasó kivehet belőle, de remekmű volta éppen abban (pontosabban abban is) megnyilvánul, hogy különböző síkokon fogadható be.