Mann, Thomas

József és testvérei I-II.

Európa 1986, Budapest

Fordító: Sárközi György

Thomas Mann a Genezisben található József-történetet, az ókori héber irodalom egyik legszebb, művészileg megformált alkotását dolgozta fel e monumentális regényében, de ismerte és felhasználta az úgynevezett rabbinikus iratokat, az iszlám szent könyvének, a Koránnak, a korai keresztény irodalomnak, a Firdauszi perzsa költő eposzának változatait, motívumait is. Természetszerűleg merített a József-feldolgozásokból, az Ószövetség mítoszanyagából és az ókori Közel-kelet őstörténeti mondáiból, vallási irodalmából is, ily módon regénye az ókori Kelet kultúrájának összegzése, művészi újraköltése és értelmezése is egyben. A regény József életének egyes állomásait, a múlt újra meg újra ismétlődő eseményeinek magasabb szinten történő beteljesülését ábrázolja. József – a mitikus őskollektívumból kiszakadt, öntudatra ébredt személyiség – előképe Jézusnak, az Isten-embernek, aki ezt az egocentrikus ént visszavezeti a kollektívába, feláldozva magát a egész közösségért. Maga Thomas Mann „szép történetnek” és „istenkitalálásnak” nevezi regényét, leleplezve ezzel írói szándékának központi gondolatát, hogy tudniillik a mítoszok és legendák ironikusan elemző bemutatásával, a különböző hiedelmek ütköztetésével, a motívumok egymásra játszásával megragadja a mítoszok születésének pillanatát, s ezzel le is rombolja azokat. A mondanivaló kifejezését kitűnően szolgáló, előre-hátra utaló esszéstílus nem teszi könnyű olvasmánnyá a művet, ezért főként művelt és türelmes olvasóknak okoz majd igazi esztétikai élvezetet.