Mikszáth Kálmán

Szent Péter esernyője
Galamb a kalitkában

Szövetkezetek Országos Szövetsége 1958, Budapest

Szent Péter esernyője

Meghalt Gregorics Pál, az öreg, magányos különc, s legendás vagyont hagyott hátra. Legalábbis így tudta Beszterce városa, s így hitték az elhunyt nábob fivérei is, akik mohó kincsvággyal csaptak le az örökségre – de nem találtak semmit. Hová lett a csehországi uradalom, hová a vagyon? Wibra György, a fiatal besztercei ügyvéd, Gregorics szolgálójának fia nyomra lel… Elindul, hogy megkeresse örökségét, de értékesebb kincset talál: Bélyi Veronka szerető szívét. Könnyes-mosolygós történetük Mikszáth egyik legkedvesebb, legromantikusabb műve.

Galamb a kalitkában

"Egyetlen asszonyt szeretni egy életen át majdnem annyit jelent, mint nem
ismerni az asszonyokat" - írja Mikszáth. Márpedig ő – jelenlegi ismerteink
szerint – csak egy nőt szeretett, azt a bizonyos Mauks Ilonkát, akit
kétszer vett feleségül. S be is bizonyosodik, hogy minden axióma sántít
valahol, mert ennek a szellemes kijelentésnek sincs igaza Mikszáthra
vonatkozóan. Ha valaki ismerte az asszonyokat, az éppen ő maga volt.
Ennek ékes bizonyítéka ez a kötet, amit az olvasó most a
kezében tart. Mikszáth asszonyokat idéz meg, ha kell a históriai időkből,
de még inkább a saját korából. Olyan ez a kötet, mint egy kis enciklopédia
a nőkről. Az asszony, aki megcsal, és akit megcsalnak. A férj, aki mindig
utoljára tudja meg. Hiúság, amely az asszonyok között a legveszedelmesebb.
Házasság, amely nem indul jól és rosszul végződik. Egy romantikus
szerelem, amely talán még jól is végződhet. Viszonzatlan szerelem és
szerelmi háromszög. A nő, akit elcsábítanak, de az író igazságot
szolgáltat.
Ez a könyv a legvégzetesebb emberi szenvedélyről, a szerelemről szól. A
nőkről, s persze a férfiakról is. Hiszen a szerelemhez mindig ketten
kellenek.

Elfogyott