Wass Albert

Vérben és viharban – Egyedül a világ ellen
Kisregények

Kráter 2002, Budapest

Wass Albert a Vérben és viharban című kisregényben Attila leszármazottainak erdélyi letelepedését, mint a székelység eredettörténetét írja meg. A kisregény nyomon követi a kis néppé tizedelődött hunok fölötti uralomért folytatott belviszályokat, az országépítés keserves, de dicsőséges munkáját, s mindezt pergő, meglepő fordulatokkal teli cselekményvezetéssel teszi: a történet bővelkedik nagyszabású csatajelenetekben, vadászkalandokban, és sorsaikon keresztül a szereplőkhöz is közelkerülünk.

Az Egyedül a világ ellen szétágazó történetei ellenére kerek egészet alkot, a kisregény valójában három történet összefonódása: a juss, a rablók és a mókus története. Stílusa népies, amikor a szereplőket beszélteti a narrátor, akinek mesélőkedve elapadhatatlan. Wass Albert ebben az írásában áll a legközelebb Tamásihoz, stílusához, témájához, a rablók története akár az Ábel rablóinak történetére írt variációnak is tekinthető. Ám ha az epizód számos párhuzamot is mutat, mégis önálló, egyéni műnek tekinthető. A kisregény számos nyelvi- és helyzetkomikuma, az évődések és a rablók kijátszásának történetei üde, szórakoztató olvasmányt nyújtanak.

Elfogyott